Ha kíváncsi vagy ki is az a Heim-Tóth Miklós, aki szervezi a MediCina Völgy programjait, miért lehet nála vajon olyan tudás, amivel segíthet neked, akkor jó helyen jársz! Végy magad mellé egy jó kávét vagy teát és elmesélem történetemet, benne több tanulsággal, amit talán magad is hasznosítani tudsz majd.
Próbáltam rövidre fogni és csak a szakmailag releváns részekre koncentrálni, de elég szerteágazó és kanyargós volt az út. 🙂
Olvasási idő: kb. 8 perc
Tartalomjegyzék:
- Miért kezdtem el foglalkozni az önismerettel és a meditációval?
- A depresszióval való küzdelmem hogyan vezetett a hivatásom megtalálásához?
- Hogy alapítottam fesztivált, majd ökofalu kezdeményezést és miért vezetett kudarcélményhez a második ilyen próbálkozásom is?
- Hogyan vezetett a Balaton iránt érzett szerelmem a családalapításhoz, a MediCina Völgy születéséhez és végre egy működő ökoközösségben való élethez?
- Mi az az önkéntesen egyszerű, természettel együttműködő életmód?
- Hogyan kapcsolódnak a művészetek és rituálék a munkámhoz?
- Az ADHD tüneteinek felismerése után hogyan állt össze a kép és a módszer, amivel segíteni tudok a hozzám hasonló figyelmi és motivációs nehézségekkel küzdőknek?
Miért kezdtem el foglalkozni az önismerettel és a meditációval?
Mindkét nagyapám református lelkész volt, és szüleim is ezt a hagyományt követik, így beleszülettem egy mélyen hívő keresztény közegbe. Sok időt töltöttem a nagyszüleimnél, az ódon templomok falai közt hallgatva ahogy mesélik a történetet Isten és ember kapcsolatáról. Szerettem ott lenni, ha nem is értettem, éreztem hogy ez valami fontos és magasztos ami ott történik és meghatározta életem irányát ez az időszak. Kamaszkoromban ébredtek először olyan kérdések bennem, amire nem kaptam válaszokat abban a közösségben, így másfelé kezdtem keresni.
Ez egyik keresési elvem az volt, hogy ha tényleg igaz amit mondanak, hogy Isten itt lakik mindannyiunkban és valóban mindenható, akkor ennek látszania kellene. (Akkoriban, fiatalon, természetesen ennek inkább a látványos, izgalmas megnyilvánulásai érdekeltek.)
Az első meghatározó ember, akivel Budapesten találkoztam e keresés során egy kínai orvos és Tai Chi mester Dr.Yu Funian, akinek mozgásából és lényéből valami mély nyugalom és harmónia sugárzott, Így tanulni kezdtem tőle a 20-as éveim elején. Megtapasztaltam, hogy a saját testemen és a mozgáson keresztül lehetséges kapcsolódni a bennem és körülöttem lévő végtelennel.
Egy nagy szerelmi csalódás és az utána következő hosszú depressziós időszak vetett véget első tanítványságomnak és nyitott utat a meditáció felé.
A depresszióval való küzdelmem hogyan vezetett a hivatásom megtalálásához?
Eddigre vált nyilvánvalóvá számomra, hogy az átlagnál nehezebben boldogulok önmagammal és a világgal. Már gyermekkoromban is sokszor éreztem magam magányosnak, könnyen megsértődtem ha nem úgy alakultak a dolgok ahogy elképzeltem, nehezen tudtam kijönni ezekből az állapotokból és nehezen tudtam kapcsolódni másokkal. Fiatalon az alkohol és egyéb tudatmódosító szerek jelentettek menekülést, időlegesen oldották a személyiségemet átszövő félelmek és gátlások szorítását, de tudtam és éreztem, hogy nagyon rossz vége lesz ha nem találok tartós és egészséges megoldást. A hónapokig tartó depresszió sötét időszaka alatt vált végleg világossá, ha nem akarom az életem nagy részét szenvedéssel tölteni, meg kell találnom a kiutat.
Az első próbálkozásom a mozgásmeditáció felé vitt. Számtalan önmeghaladást és felszabadult élményeket köszönhetek az improvizációs mozgás módszerének, melyből 3 év alatt tanítói képesítést szereztem, de valahogy nem hozta meg nálam azt az áttörést, amit kerestem.
Így a mozgásos évek után leültem meditálni. Először elvonultam 10 napra a jezsuita rend dobogókői Manréza házába, ahol megtapasztaltam Jálics Ferenc által alapított szemlélődő lelkigyakorlatot. Óriási élmény volt, hogy hasonló keresztény környezetben, mint ahol felnőttem, létezik ez a fajta közvetlen megtapasztalás módszere. Amikor nem elemzünk, okoskodunk, vagy kéréseket fogalmazunk meg az Isten felé, hanem csak leülünk csendben és figyelünk, átadjuk magunkat teljesen. Valamikor az 5-6-ik napon történt, miután napi 8-9 órát ültünk csendben, hogy váratlanul elöntött a végtelen és én feloldódtam benne. Talán csak másodpercekig tartott, de meghatározó erőforrás és iránymutató lett számomra ez az élmény. Immár bizonyos voltam benne, hogy létezik és hozzáférhető a végtelen belső béke.
Ahogy a meditáció gyakorlása a mindennapjaim részévé vált, elkezdtem jóban lenni magammal, sokkal könnyebben jöttem ki a nehéz érzelmi helyzetekből, éreztem, hogy jó úton vagyok.
Egész régóta van bennem valami furcsa késztetés, hogy ha megtapasztalok valami számomra fontosat, szeretném megosztani azt másokkal is. Éreztem egy idő után, hogy szeretném megosztani a meditáció élményét is.
Hogy alapítottam fesztivált, majd ökofalu kezdeményezést és miért vezetett kudarcélményhez a második ilyen próbálkozásom is?
Pár évet visszaugorva az időben, a környezetgazdálkodási agrármérnöki diploma megszerzése előtt az egyetem utolsó éveiben az ökológiai mezőgazdaság irányába specializálódtam, majd fél évre elutaztam Új-Zélandra, az ottani biofarmokat körbejárni és kipróbálni magam a földgolyó túlfelén. Varázslatos, könnyű világot tapasztaltam ott, mégis váratlanul tört fel bennem a honvágy és az előtte sosem érzett kapcsolódás magyar gyökereimhez.
Hazatérve egyre erősebb volt a késztetés bennem, hogy megosszak számomra meghatározó tudást és élményeket másokkal. Főként azt, hogy lehet tenni egy normálisabb világért, ahol a születés, a gyermekkor, az egészség és a gyógyítás, az oktatás, a gazdálkodás, a kultúra és a spiritualitás mind a természet mintája, bölcsessége szerint történik. Ebből született a BioRitmus Fesztivál, egy ingyenes 3 napos program a békéscsabai liget hatalmas fái közt, ami aztán 7 éven át ismétlődött és főszervezőként beletettem mindent, amit akkoriban értéknek tartottam. A visszajelzések szerint is meghatározó színfoltja, találkozási pontja lett e fesztivál a térségben. 7 év után éreztem, hogy mélyebb kapcsolódásokra vágyom, nem csak egy évben egyszeri élményt nyújtani.
Megálmodtam egy helyszínt, ahol hasonló, életre szóló, életeket formáló élményeket lehet nyújtani. Tudtam, hogy ezt az álmot nem tudom egyedül létrehozni. Olyan helyet képzeltem, ahol több család lakik egymás közelében és működteti közösen ezt. Az ökofalu mozgalom volt az egyik inspirációm, de bejárva a hazai helyeket, Gyűrűfűt, Visnyeszéplakot, Galgahévízt, Krisna-völgyet, nem találtam olyat amit szerettem volna, gondoltam alapítok egyet.
Bár nem volt anyagi tőkém, mégis megdöbbentően rövid időn belül teremtettem ehhez társakat és egy gyönyörű földterületet a keleti határ mellett, a nemzeti park szomszédságában, a túzokok és a végtelen égbolt földjén. Pályázaton nyertem több évre elegendő kezdőtőkét, amiből eszközöket és szakmai segítséget, munkaerőt tudtunk bevonni. Közben formálódott a csapat, nyári táborokat, kalákákat szerveztünk, kertet műveltünk. Közben harcoltunk az építési engedélyekért, mert Natura 2000-es madárvédelmi területen voltunk. 4 évbe telt mire végül megkaptuk az engedélyt, azonban addigra olyan feszültségek, konfliktusok keletkeztek csapaton belül, ami széteséshez vezetett.
Visszatértem ideiglenesen a városba de nem sokkal később egy lelkesítő találkozás hatására a nyugati határ közelében kezdtük újra, új csapattal. Egy kis zalai falu szélén kibéreltünk egy nagy ingatlant 6-8-an, családok és egyedülállók. Tanulva a tapasztalatokból egy ön- és világismereti és együttműködésre felkészítő képzési folyamat volt a közös alap. Itt is szereztem pályázati úton kezdőtőkét, ami 2 évig tartott, de a közös projekt nem állt lábra addig és ez megint konfliktusokhoz vezetett. Súlyos tanulópénzt fizettem.
Több tanulság is volt számomra, de a legfontosabb, hogy mindannyian olyan sérüléseket, elakadásokat hordozunk személyiségünkben, hogy amíg nincs módszerünk arra, hogy ezeken felül tudjunk emelkedni akkor nincs esély ennyire szoros, az élet ilyen sok területét magábafoglaló együttműködést megvalósítani. Ez a tapasztalat is a meditációs gyakorlatok felé fordított, mert tapasztaltam, hogy azzal meghaladhatóak a sérülések és megélhető a mindenkivel és mindennel való összetartozás élménye, ami alapja lehet majd gyakorlati együttműködésnek is.
Hogyan vezetett a Balaton iránt érzett szerelmem a családalapításhoz, a MediCina Völgy születéséhez és végre egy működő ökoközösségben való élethez?
Hogy a kudarcok után újraépítsem magam, nagy segítségemre volt Szilágyi István harcművész mester, kinek nyíregyházi edzőtermébe hetekre beköltöztem, évekig visszajárva szívtam magamba az élet minden területét felölelő tanítását, a belőle sugárzó erőt.
A meditáció mindennapos gyakorlássá vált és kerestem a módot ennek megosztására. Olyan utat kerestem, mely kultúrától és vallástól független, hogy minél szélesebb körben átadható legyen, de megvan benne a lényeg. Így találtam a mindfulness-re és 2 éves képzésen szereztem oktatói képesítést az Oxford Mindfulness Center és a Magyar Mindfulness Egyesület tanáraitól.
Gyerekkorom óta erős kötődést éreztem a balatoni tájhoz, itt töltöttem minden nyarat. Ezt a vonzalmat követtem, amikor 40. évemhez közeledve elhatároztam, hogy a tó közelébe költözöm. Ritkán dolgoztam szokásos munkahelyeken, de az Európa Kulturális Fővárosa program felhívása felkeltette a figyelmem és csatlakoztam a 2023-as évre készülő, akkor még maroknyi csapathoz. Ökológiai-művészeti és tájhasználati programok megvalósításán dolgoztam 4 éven át és volt ebben valami megható, mintha ez a táj hívott volna és őt szolgálva dolgozhattam.
Korábban hallottam már a Hideg-hegyi menedékről és mivel nincs messze Veszprémtől, mielőbb meglátogattam őket. Hazaérkezés élmény volt. A rendszeres látogatásból barátságok és szerelem, végül családom született. Párommal, Kittivel egy romos présház és elhagyott szőlő gazdái lettünk, megkezdtük a ház és a terület felújítását. A szomszédságban több fiatal család hasonlóan egyszerű, szelíd, a természettel együttműködő életmódot követ, egymást segítjük, együttműködünk. Korábbi tapasztalataimból tanulva ez lett számomra az öko-közösség járható formája.
A helyet, ahol lakunk Cina-völgynek hívják, egy tiszta vizű forrás fakad itt a hegyből, melynek vize és a hely maga feltöltő, békét sugárzó, gyógyító. Így lett a Cina-völgyből MediCina Völgy. Területünkön egy közösségi programoknak helyet adó jurtát állítottunk, ablakából köszöntöm a Balatont, hálás vagyok, hogy ide vezetett.
Mi az az önkéntesen egyszerű, természettel együttműködő életmód?
Próbálunk úgy élni, hogy csak a szükséges mértékben terheljük a környezetünket. Egy kb. 50nm alapterületű régi kőházat újítottunk fel saját kezünkkel. Nincs bent wc a házban, helyette komposzt toalettet használunk. Nincs vezetékes víz, az ivóvizet kannákkal hordjuk a forrásból, fával fűtünk, az áramot napelemek biztosítják. De van autónk és a szükséges háztartási gépeink. Igyekszünk megtalálni azt az egyensúlyt, hogy mi az ami élhető számunkra, de nincsenek benne felesleges kényelmi funkciók. Ehhez az életmódhoz több fizikai tevékenység, több szaktudás, több idő szükséges ahhoz képest mintha a városban mindent készen kapnánk. Szeretjük az ezzel járó kihívásokat, miközben azt éljük meg, hogy részei vagyunk az életnek, a természeti folyamatoknak.
Úgy gondoljuk, hogy a túlzott kényelem, az élvezeti cikkek, az élmények hajszolása legtöbbször pótcselekvések. A lélek éhes és ezek a pótszerek csak időleges kielégülést okoznak. Ráadásul az egész társadalmunk és a gazdasági rendszer alapul azon, hogy folyamatos fogyasztásra, pörgésre buzdítson a kielégülés reményében. Lassan rámegy erre a Bolygónk és a lelki egészségünk is.
Az önként vállalt egyszerű életmód egy kísérlet arra, hogy önként le tudunk-e mondani a feleslegről és meg tudjuk-e találni a lelki békéhez szükséges alapszükségleteinket. Hiszünk benne, hogy ha minél többen választjuk ezt az utat, ez megoldást jelenthet a közös jövőnk tekintetében. Sokan jönnek hozzánk inspirálódni, akik hasonló életre vágynak, de még nem mertek elszakadni a városi kényelemtől. Az egyik legfőbb tanácsunk számukra, hogy a támogató közösséget keressék, mert sok szép hely van a világban, de az egymást támogató jó szomszédság megfizethetetlen
Hogyan kapcsolódnak a művészetek, és rituálék a munkámhoz?
Útkeresésem egyik fő szempontja volt, hogy szeretném megtalálni a lehető legegyszerűbb, széleskörben hozzáférhető, egyben legnagyobb hatású módját amivel hozzájárulhatok a világunk normális irányba alakulásához (a normalitás számomra egy belső zsigeri érzet, mindaz a potenciál amit egyénileg és emberiségként esélyünk és feladatunk lenne megvalósítani szerintem).
Egyéni szintem a mindfulness-ben találtam meg ezt a legegyszerűbb és leghatékonyabb eszközt, amivel kapcsolódni tudunk a bennünk és körülöttünk lévő végtelennel, ami gyógyíthatja sérüléseinket és képessé tehet az együttműködésre.
Közösségi szinten korábban a rítusok szolgálták, hogy a közösség tagjai rendszeresen megtapasztalják az egymáshoz és az egyetemeshez való kapcsolódás élményét. Ez adott irányt és erőt a mindennapok során. Mára szinte teljesen kihaltak ezek a rítusok és az sem működik ha egy az egyben próbáljuk feléleszteni őket. Hiszem, hogy meg kell találnunk azt a formát, ami működhet a ma embere számára és betölti ezt a szerepet.
Ennek érdekében szervezek együttműködéseket művészekkel, szervezek közösséget és formálom úgy a MediCina Völgyet, hogy helyszíne lehessen ezeknek a közösségi kísérleteknek.
Az ADHD tüneteinek felismerése után hogyan állt össze a kép és a módszer, amivel segíteni tudok a hozzám hasonló figyelmi és motivációs nehézségekkel küzdőknek?
Mivel az ADHD betűszóban szerepel a hiperaktivitás, nekem is az volt az elképzelésem, hogy ez a hiperaktív emberek gondja. És mivel én nem vagyok hiperaktív, nem érdekelt a téma. Egészen 44 éves koromig, amikor egy videóba botlottam és megdöbbentem, hogy az ott felvázolt tünetegyüttes megmagyarázta eddigi életem számtalan küzdelmét. Rájöttem, hogy ADHD-val élek, hiperaktivitás nélkül (ami, mint megtudtam, gyakori formája ennek).
Ezután faltam a szakmai könyveket és videókat a témában. Különösen megérintett Máté Gábor Szétszórt elmék c. könyve. Magyarázatot nyert nem csak egyéni, de társadalmi szinten is sokminden. Kortünetnek is tartom a figyelemzavart.
És mivel figyelmi és motivációs nehézségeim ellenére már évek óta ki tudtam tartani a meditáció mellett és tapasztaltam milyen pótolhatatlan segítséget jelent ez számomra, célommá vált, hogy segítsek a hasonló nehézséggel küzdőknek. Akik úgy érzik, hogy a meditáció, a csendes befelé figyelés nem nekik való, mert elviselhetetlennek tűnik az egyhelyben ülés, a csend, vagy a motiváció fenntartása egy unalmasnak tűnő gyakorlat iránt.